Futás kutyával- avagy Fuss Forrest, fuss!
Biztosan mindenki ismeri az örökzöld klasszikust, a Forrest Gump-ot!? Világszerte szállóigévé vált a mondat, amikor Jenny arra biztatja Forrest-et, hogy “Fuss Forrest, fuss!”. A mi családunkban is, különösen miután Anya egyszer csak a fejébe vette, hogy elkezd komolyan futni. Szerencsére arra is kíváncsi volt, hogy milyen a futás kutyával….
Futás kutyával?
„Biztosan nagyon körülményes a futás kutyával, mindig a kutyát kell figyelni, nem tudok a futásra koncentrálni”… fogalmazódott meg a gondolat a fejedben, ugye? Pedig ez nem így van. Egy megbízható, jól nevelt kutyával a futás öröm és tökéletes közös program. Természetesen érdemes olyan helyen futni, ahol a kutya azért tud kutyaként is viselkedni. Én imádok Anyával futni, ez a mi rendszeres programunk. Ettől válik izgalmassá egy- egy punnyadós, unalmas nap. Olyankor csak Ő meg én vagyunk együtt.
Futni jó, főleg kutyával
Az eltelt évek alatt annyira hozzászoktam a közös futásokhoz, hogy már akkor lázba jövök, amikor Anya még csak a futós ruháját veszi elő a szekrényből. Egyszerűen tudom, érzem, hogy futni fogunk. Amikor elkezd öltözni, már nem bírok magammal és extrán izgatott állapotba kerülök. Amíg el nem indulunk, le sem veszem róla a tekintetem. Futottunk már együtt a közeli tó körül, erdőben, sőt a Balatonon is szoktunk. De legtöbbször a megszokott útvonalon futunk; otthonról a legközelebbi faluig a kerékpárúton és vissza. Ahogy kiérünk a város szélére, a póráz azonnal lekerül rólam, jöhet a szaglászás, jelölgetés, nézelődés, keresgélés. Egy idő után szépen besorolok Anya mögé és együtt haladunk.
Mondanom sem kell, rengeteg bókot kaptam már, hogy milyen ügyesen futok Anyával! Na jó, bevallom, néha nem igazán tartom be a jobbra tarts szabályt, főleg a futás elején, de olyankor még túl izgatott vagyok! Ez a legnagyobb bűnöm! 🙂
A futás kutyával (majdnem) mindig jó
Anya szerencsére mindig fut, nem számít milyen évszak van, esik vagy fúj, süt a nap vagy sötét van. Így volt szerencsém megtapasztalni mindenféle futást. Nem meglepő módon a legjobban ősszel és tavasszal szeretek futni, bírnám bármeddig. A tél nem a kedvenc évszakom, mivel igazi benti kutya lévén, fázós vagyok és lusta is ilyenkor, de mindig erőt veszek magamon. A nyarat szeretem, mert a Család nagyon sokat van a kertben, sokan megfordulnak nálunk olyankor, és gyakran kirándulunk, mászkálunk, nyaralunk.
A futást viszont ilyenkor nem bírom sajnos, pedig szeretném, de túlságosan melegem lesz. Előfordult már olyan is, hogy a sokadik kilométer után jelzésértékkel lefeküdtem a földre és egy métert nem voltam hajlandó tovább futni. Vagy annyira lemaradtam Anya mögött, hogy a pórázt visszarakta rám és úgy próbálta diktálni nekem a tempót. Sikertelenül, mert én azért makacs is tudok ám lenni! 🙂
Azért Anya igyekszik a kedvemben járni, így ha van rá idő autóba ülünk és az erdőbe, ahol valamelyest elviselhetőbb a hőség, vagy a közeli tóra megyünk futni, amiben hűsíthetem magam. Illetve a megszokott útvonalon van egy kisebb patak, abban is rendszerint megfürödhetek.
Irány futni, együtt a kutyáddal!
Láthatod, hogy imádok Anyával futni. Biztos vagyok benne, hogy más kutya is élvezne a gazdájával futni. Ezért arra biztatlak, ha van kutyád és még futni is szeretsz, húzd fel a futócipőt, szerezz be egy jó futópórázt és fussatok együtt! Neked is és a kutyádnak is jobb lesz tőle a kedved!
