Az örökbefogadásom napja volt életem legjelentősebb napja. Egy új esélyt kaptam, hogy olyan életem legyen, mint az „IGAZI” kutyáknak. Kíváncsi vagy?

Biztosan mindenki ismeri az örökzöld klasszikust, a Forrest Gump-ot!? Világszerte szállóigévé vált a mondat, amikor Jenny arra biztatja Forrest-et, hogy “Fuss Forrest, fuss!”. A mi családunkban is, különösen miután Anya egyszer csak a fejébe vette, hogy elkezd komolyan futni. Szerencsére arra is kíváncsi volt, hogy milyen a futás kutyával….

Sajnos sok kutyaszerető család azért nem vállal kutyát, pláne nem menhelyi kutyát, mert attól tart, hogy a kutya gyerek mellé nem való, biztosan nem tudnának összeszokni. Ezt bizony határozottan cáfolom! Csak ránk kell nézni 🙂 Vagy, ami még rosszabb, mivan, ha a kutya bántja a gyereket?! (na ezt egyenesen kikérem magamnak!)

Szuper dolog túrázni, meg a Balatonban csobbanni, de mégiscsak időm legnagyobb részében otthon vagyok a családdal. Igen, olyan szerencsés kutya vagyok, hogy szinte soha nem vagyok egyedül, mindig itthon van valaki a családból. Hát nem nagyszerű életem van?

A kirándulás kutyával szuper program embernek is, kutyának is. A Balaton mindig különleges élmény, hiszen legalább egy hétig ott vagyunk és együtt van a Család apraja nagyja. De szerencsére nem csak a Magyar Tengerre visz magával a Család.

Ahogy teltek a napok, úgy vált egyre valósággá az eddig álomnak hitt csoda. Tehát ilyennek kellene lennie egy kutya életének? A menhelyen sokféléről álmodozunk, hogy vajon milyen lehet egy kutya élete a menhely után. De mindegyik álomban közös, hogy szabadok vagyunk és érezzük, hogy tartozunk valahová, valakihez.

A Balatonon lenni jó, ezt mindenki tudja. Kutyával a Balatonon lenni pedig különösen jó! Szuper érzés a gazdinak is látni, ahogy a kutyája élvezi az új környezetet, az ingereket és persze a hatalmas vizet!