Gyerek és kutya? Naná!
Sajnos sok kutyaszerető család azért nem vállal kutyát, pláne nem menhelyi kutyát, mert attól tart, hogy a kutya gyerek mellé nem való, biztosan nem tudnának összeszokni. Ezt bizony határozottan cáfolom! Csak ránk kell nézni 🙂 Vagy, ami még rosszabb, mivan, ha a kutya bántja a gyereket?! (na ezt egyenesen kikérem magamnak!)
Összeszokás gyereknek és kutyának
A nagyobbik töki (ahogy Anya hívja), majdnem 2 éves volt amikor a Családhoz kerültem, így nekünk össze kellett szokni, gyereknek és kutyának egyaránt.
Bevallom, az elején nagyon féltem tőle, mert azt gondolta rólam, hogy plüss állat vagyok, és aszerint bánt velem. Ráadásul egyáltalán nem találkoztam előtte kisgyerekkel, ők teljesen mások, mint a felnőttek. A gyerekek fáradhatatlanok és egy csomó mindent nem tudnak a világról. Többek között azt sem, hogy nekünk kutyáknak ugyanúgy fáj, ha gyomron rúgnak, mint nekik…
(Ezen a biciklis képen nem a nagyobbik töki van, hanem az időközben megnőtt kisebbik 🙂 )
Szóval az elején rá kellett jönnie a kis tökinek, hogy én is érző lény vagyok, és bizony fáj, ha belém rohan, vagy rám ugrik…..Nekem pedig el kellett fogadnom, hogy ő csak egy kisgyerek és alkalmazkodnom kellett hozzá; tűrni, tűrni, tűrni….
Az összeszokás folyamatában párszor előfordult, hogy túlságosan nagy fájdalmat okozott nekem Kornél, olyankor rászóltam, hogy ‘Eddigésnetovább’! Anya és Apa soha nem szidott le ezért, inkább elmagyarázta Korinak, hogy én is érzem ám a fájdalmat és legyen kedves, óvatos. Szerencsére hamar megértette, ezután könnyedén összeszoktunk.
Kisbaba a családban!
Aztán megszületett Olivér is. A kertben piknikezős fényképen vele fekszem a pléden.
Vele egészen máshogy alakult ki a kötődés. Már Anya pocakjára is sokszor rátettem a fejem, és amikor először megláttam Őt tudtam, hogy Ő az Új Családtag. Számára is könnyű volt az összeszokás, hiszen az első pillanattól fogva jelen voltam az életében. Lényegében, az első útja hozzám vezetett. Ugyanis, amint megtanult mászni, azonnal tudta, hol keresse az ágyikómat. Számára kevésbé voltam plüssmaci, hiszen a kezdetektől tanították neki a ‘kutya-szeretgetési-szabályokat‘. Illetve, a nagytesó mellett megedződtem, már könnyedén viselem a gyömöszölést!
Gyerek és kutya együtt nő!
Szóval most már két kis tökivel élünk tökéletes harmóniában! Tulajdonképpen együtt növünk fel! Sokat járunk együtt sétálni a közeli rétre, még szemetet is szedtünk ott közösen! Télen szánhúzó kutyává változom, őrzöm az álmukat, játszunk, szaladgálunk, kirándulunk és még megannyi klassz emléket gyűjtünk!
Nem is kérdés tehát, hogy minden családban legyen legalább egy kutya, természetesen menhelyről örökbefogadott, például a Debreceni Kutyaház Állatotthonból! 🙂
